Lovam lába halkan csendben Tipeg topog fű se rezzen, Szépen lassan andalog Táncol mint az angyalok, Nesszenések madárdallam Ág reccsen a friss avarban, Lovam ugrik elszalad Elröpít egy perc alatt, Vágtass vágtass sebesen Repíts át a kék egen, Sörényedbe kapaszkodva Ráugrunk a csilagokra, Nyereg nélkül szőrén ülök Úgy pörög, hogy elszédülök, Felhők között nem is látom Hová viszel jóbarátom, Napkorong az uticél Oda engem ne vigyél, Megéget az minket nyomban És az álom lángra lobban, Menjünk inkább le a Földre Harmatos friss legelőre, Fűbe fekszem álmodom Enyém vagy szép táltosom.